Klasszikus Jókai-bableves – a Gundel-féle eredeti recept alapján
Hering András

Az alábbi leves Gundel Károly 1934-es Kis magyar szakácskönyve alapján készült, amely a Jókai-bableves egyik legkorábbi és legautentikusabb írásos receptúráját tartalmazza. Ez a változat Jókai Mór ízlését követi – a korabeli, balatonfüredi vendéglősök így tálalták számára kedvenc ételét.
Kevés ételnek van olyan patinás története, mint a Jókai-bablevesnek. A névadója nem szakács volt, hanem a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, Jókai Mór – az ő nevéhez kötjük ezt a tartalmas, füstös, sűrű levest. A legenda szerint Jókai gyakori vendég volt a balatonfüredi Horváth-ház éttermében, ahol mindig ugyanazt kérte: gazdag bablevest füstölt csülökkel, sok zöldséggel, csipetkével, egy jó nagy kanál tejföllel a tetején.
Annyira szerette ezt az ételt, hogy az étterem végül róla nevezte el. Azóta pedig generációk főzik újra és újra, otthon, vasárnapokon, családi asztaloknál. A Jókai-bableves nemcsak egy leves, hanem egy szelet irodalomtörténet: egy meleg, füstös ölelés a fazékból.
Egyes források szerint azonban az eredeti Jókai-bableves, amely Jókai Mór kedvence volt, jelentősen eltért attól a változattól, amelyet ma Jókai-bablevesként ismerünk. A klasszikus verzió eszerint sokkal egyszerűbb és kevésbé nehéz volt, mint a mai tejfölös, csülkös változat.
Az élet élvezet, és az élvezet az asztalnál kezdődik
– Jókai Mór.
Az eredeti Jókai-bableves főbb jellemzői:
• alapja tarkabab, amelyet általában füstölt malackörömmel vagy sonkacsonttal főztek
• sárgarépa, petrezselyemgyökér és egyéb egyszerű zöldségek kerültek bele
• kolbászt is adtak hozzá, amely inkább fűszerezésként szolgált
• nokedli vagy csipetke volt a betét
• paradicsomos, paprikás fűszerezésű volt, de nem volt benne tejföl vagy rántás
Hogyan lett belőle a mai gazdag, tejfölös változat?
A ma ismert Jókai-bableves sokkal tartalmasabb, zsírosabb lett az idők során, és főként a vendéglátásban terjedt el füstölt csülökkel, tejföllel és lisztes rántással dúsítva. Ez már inkább egy kiadós, egytálétel-jellegű leves, míg az eredeti könnyedebb volt.
Jókai Mór felesége, Laborfalvi Róza gyakran készítette ezt a bablevest, és a hagyomány szerint Jókai a balatonfüredi Gundel-féle vendéglőben is szívesen fogyasztotta, innen ered a leves népszerűsítése is.
Ez a recept egy tartalmas, sűrű, füstös ízű, klasszikus magyar leves, amiben a bab, a füstölt hús, a zöldségek és a csipetke tökéletesen kiegészítik egymást. Nem gyors fogás – egy olyan leves ez, amire időt kell szánni.
